A kiváltó okok észrevétele, megértése és gyökereihez való eljutás

– Nem tudom megtenni! gyermekünk mogyoróvajas és zselés szendvics készítése közben nyafog.

Forrva a dühtől, gondolkodás nélkül kiabálni kezdünk.

Miért reagálunk így? Gyermekünknek egyszerűen gondjai vannak a szendvics elkészítésével, mégis idegesít és dühít a panasza. Szavaik vagy hangszínük emlékeztethet bennünket valamire a múltunkból, talán gyermekkorunkból; ezt az ingert triggernek nevezik.

Mi az a trigger?

Kyle Benson párkapcsolati edző úgy definiálja a kiváltó okot, mint „olyan problémát, amely érzékeny a szívünkre – jellemzően gyermekkorunkból vagy egy korábbi kapcsolatunkból”. A triggerek érzelmi „gombok”, amelyek mindannyiunkkal rendelkeznek, és amikor ezeket a gombokat megnyomjuk, egy múltbeli emlék vagy helyzet jut eszünkbe. Ez az élmény „kivált” bennünk bizonyos érzéseket, és ennek megfelelően reagálunk.

Ez a fajta reakció mélyen a tudatalatti agyban gyökerezik. Mint Mona DeKoven Fishbane állítja beSzeretni az agyat szem előtt tartva: Neurobiológia és párterápia, „az amygdala folyamatosan keresi a veszélyt, és vészjelzést ad, ha fenyegetést észlel; ez a riasztás üzeneteket küld a testben és az agyban, amelyek a harc vagy menekülés viselkedését váltják ki.”

Amikor kiváltunk, minden érzékszervünk felerősödik, és tudatosan vagy tudat alatt eszünkbe jut egy korábbi életesemény. Talán abban a múltbeli eseményben fenyegetve vagy veszélyeztetve éreztük magunkat. Agyunk rá van kötve, hogy reagáljon ezekre a kiváltó tényezőkre, általában felülmúlja a logikus, racionális gondolkodást, és egyenesen a kondicionált „harcolj vagy menekülj” reakcióba lép.

Tegyük fel például, hogy a szüleink gyerekkorunkban rendkívül nagy elvárásokat támasztottak velünk szemben, és megdorgáltak, megbüntettek vagy akár meg is fenekeltek minket, amikor nem tudtunk megfelelni nekik. Gyermekünk szendvicskészítési nehézségei emlékeztethetnek arra, hogy nem sikerült megfelelnünk ilyen magas elvárásoknak, ezért úgy reagálhatunk a helyzetre, ahogyan a saját szüleink tették.

Hogyan lehet észrevenni és megérteni a kiváltó okokat

Sokféleképpen lehet eligazodni a minket kiváltó helyzetekben. Az egyik módja annak, hogy észrevesszük, ha valamire úgy reagálunk, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat, vagy szükségtelenül extrém érzelmekkel terheljük. Például rájöhetnénk, hogy túlzott reakció volt a gyerekünkkel üvölteni, amiért nyafog a szendvicskészítés miatt, mert utána szörnyen éreztük magunkat. Amikor ez megtörténik, a reakcióink birtoklása, a bocsánatkérés és az idő lebontása segíthet megérteni a kiváltó okokat.

Ebben az esetben emlékezhetünk arra, hogy egy nap a cipőnk bekötésével küszködtünk, ami miatt elkéstünk az iskolából. Anyánk vagy apánk, akik most már maguk is elkéstek, üvöltöztek velünk, amiért ilyen alkalmatlanok vagyunk, megütötte a lábunkat, és megragadta a cipőnket, hogy befejezze a bekötést, így a földön sírtunk, és értéktelennek éreztük magunkat. Ebben a példában arra tanítottak bennünket, hogy nem mutathatunk ki gyengeséget vagy képtelenséget, és erősnek kell lennünk, különben megbüntetnek, megszégyenítenek vagy fizikailag megsérülünk.

A jelenben a gyermekünk nehézségei felhozzák azt a traumatikus eseményt gyermekkorunkból, még akkor is, ha kezdetben nem vagyunk tudatában. De ennek a kiváltó oknak a tudatosítása az első lépés a túllépés felé. Amint tudatában vagy a kiváltó oknak, tudomásul veheted, megértheted a mögötte rejlő mélyebb érvelést, és nyugodtan és racionálisan reagálhatsz, amikor legközelebb kiváltva érzed.

Ahogy gyakoroljuk túlreakcióink észrevételét és megértését, egyre jobban ráhangolódunk azokra a kiváltó okokra, amelyek ezeket a reakciókat kiváltották bennünk. És ahogy egyre jobban ráhangolódunk, elkezdhetünk dolgozni azon, hogy tudatosabbá váljunk, miért reagáltunk úgy, ahogy tettük.

A triggerek kezelése a mindfulness gyakorlásával

A kiváltó okok megértésének és kezelésének másik hatékony módja az éberség gyakorlása. Ha megengedjük magunknak az elmélkedést és a meditációt, elkezdhetjük tárgyilagosan megfigyelni gondolatainkat és érzéseinket, ami képessé tesz bennünket arra, hogy érzékeljük, mikor váltanak ki minket, és megértjük, miért. Ha fenntartjuk az éberség érzését, ami gyakorlást igényel, akkor elszakadhatunk az ilyen kiváltó tényezőktől, amikor azok felmerülnek, és ehelyett a kiváltó okokra való reagálás felé fordulhatunk úgy, hogy higgadt, megfontolt és jelenlévő maradunk.

Amint elkezdtük megérteni a saját gyerekkorunkból fakadó kiváltó okokat, és azt, hogy a szendvicskészítésben csalódott gyermekünk hogyan nyomta meg a „gombjainkat”, válaszolhatunk úgy, hogy bocsánatot kérünk a túlreagálásért, megpróbáljuk megérteni, miért ideges, és felajánljuk, hogy segíts nekik. A triggerek kezelésének ez a módszere segít abban, hogy nyugodtan és békésen reagáljon, és lehetővé teszi, hogy kiegyensúlyozottan fogadja a napi kihívásokat, miközben nem engedi, hogy a múlt diktálja válaszait.