A terápia mint utazás: folyamatorientált kezelési tervezés alkalmazása

A kezelési tervek központi szerepet töltenek be a pszichoterápiában, de azok rendszeres elkészítésének és felhasználásának módja etikai problémákat vethet fel.

A kezelési terv a terapeuta és a kliens által készített dokumentum, amely azonosítja a kliens bemutatott problémáit, kívánt céljait, és azokat a célkitűzéseket, amelyek teljesítése esetén a meghatározott célok eléréséhez vezetnek. Várhatóan a kezelési terv véglegesítése és végrehajtása a kezdeti bevitelt követő első néhány alkalmon belül megtörténik.

A legtöbb terapeuta és ügynökség általában a racionális/tervező megközelítés kezelési tervek elkészítéséhez. Ez a megközelítés egy standard orvosi kezelési modellhez kapcsolódik:

• A kezdeti ülések rávilágítanak a felmerülő problémákra
• Az ügyfél problémájának megoldása érdekében megtervezzük a cselekvési irányt
• A patológiát felfedezik és/vagy diagnosztizálják
• Elindul a kezelési terv

Az orvosi kezelési modellt biztosítótársaságok, engedélyezési testületek és mentálhigiénés ügynökségek kényszerítik ki. Nemes szándék egy meghatározott probléma korai felismerése a kezdeti felmérések során, és minden klinikai erőfeszítést megtenni egy egyértelmű cél elérése érdekében, amely megoldja az ügyfél problémáját. Úgy gondolják, hogy a racionális/tervezési megközelítés egyértelmű lineáris módon irányítja a terápiát, csökkenti a költségeket, kölcsönösen megállapított célokat biztosít, és egyértelműen meghatározza a terápia végpontját. És szeretnék világos lenni; a terápiás folyamat racionalizálása nem rossz vágy.

A racionális/tervezési megközelítést gyakran tanítják a hallgatóknak és a terapeutáknak, és ez az, amit a terápia valós világa (biztosítók) kíván.

De az emberek nem egyformák, és a terápiás kapcsolat sem egységes. Tehát hogyan lehet a racionális/tervezési megközelítés a legjobb és legmegfelelőbb etikus megoldás a kezeléstervezéshez? című cikkében Rune Mølbak szerint A terápiás pillanat ápolása: a tervezéstől a fogékonyságig a terápiás gyakorlatban , három feltevésen alapul a racionális/tervezési megközelítés, és ezek a feltételezések etikai terápiás aggályokat vetnek fel.

Az első feltevés az, hogy egy diagnosztikai interjú, pszichológiai teszt vagy a klienssel folytatott racionális együttműködési megbeszélés révén előre meg tudjuk határozni a kliens problémáját.

A terapeutának nem szabad hinnie a kliens és a saját képességében, hogy tudja, mi lesz a pszichoterápia legjobb pályája, mielőtt a pszichoterápia kialakulna. Az utazás, hogy felfedezz magadról dolgokat – például „milyen problémákkal és célokkal küzdök valójában?” – a pszichoterápia kibontakozása során történik, nem a kezdeti kezelés során. Ezenkívül ez a terápiás felfedezés különböző embereknél eltérő ütemben történik.

A második feltételezés az, hogy a terápia egy lineáris folyamat, amelyben a célok előre meghatározhatók, és a terápia során állandóak maradnak.

Soha egyetlen terápiás pálya sem volt egyértelműen lineáris. Ennek szemléltetésére: saját életében mikor oldott meg valaha egy jelentős érzelmi vagy viselkedési problémát gyorsan, hatékonyan, kudarcok és motiváció lanyhulása nélkül? Az emberi élet nehéz és tele van zavaró tényezőkkel és kudarcokkal, és minden kezelésnek, legyen az akár pszichológiai, akár orvosi, kudarcok is lehetnek, és új megközelítések kipróbálására van szükség.

A harmadik feltevés az, hogy a terapeuta irányítja a terápiás folyamatot, és képes a kezelést racionálisan és célorientáltan irányítani.

A normális, nem lineáris pszichoterápiához hozzájáruló több millió tényező miatt a terapeuták nem tudják ellenőrizni a terápiás folyamatot; legalábbis nem úgy, ahogy a racionális/tervezési megközelítés feltételezi. A pszichoterápia etikusabb megközelítése a nem kontrolláló, olyan környezet kialakításán dolgozik, amelyben a kliensek aktív szereplők az életükben.

Mølbak nagyon mélyre megy ezen feltevések problémáit illetően, és érvei meggyőzőek, kiemelve a korábban megfogalmazott három feltevést, mint a racionális/tervező megközelítés problémáját.

Könnyű lyukakat szúrni egy elméletbe, majd elsétálni, több kárt okozva, mint hasznot, de Mølbak tovább magyarázza a pszichoterápia alternatív megközelítését, a folyamat-orientált megközelítést, amely három különböző feltételezésre épül:

1. A terápia célja a probléma feltárása, nem pedig a terápia elején meghatározott probléma megoldása.
2. A terápia folyamata inkább átalakítja a célokat, semmint valamilyen progresszív és lineáris módon azok megvalósításához vezet.
3. A terapeuta a leginkább terápiás, de nem akkor, ha egyetemes beavatkozásokat tervez és ad be, hanem akkor, amikor a pillanatnyi megjelenésre kontextuálisan és jól időzített módon reagál.

Mølbak folyamatorientált megközelítése a kezeléstervezés jobb és etikusabb megközelítése, mivel nem feltételezi a kliens problémáit és céljait nem megfelelően idő előtti és rugalmatlan módon.

De hogyan lehet egy folyamatorientált megközelítést alkalmazni egy olyan terápiás rendszerben, amely az orvosi racionális tervezési modellt jutalmazza, és megköveteli az orvosi szükségesség bizonyítását és a gyorsított eredményeket?

A kezeléstervezés etikus megvalósítása magában foglalhatja a problémák lehető legjobb kezdeti azonosítását az irányított kezelés megkezdéséhez, például egy racionális/tervező megközelítéshez, de azt is lehetővé teszi, hogy a kezelési terv egy iteratív dokumentum legyen, amely üdvözli a kiszámíthatatlan terápiás folyamat miatti változásokat. ?

Ez az ideális helyzet, és ehhez szükséges, hogy a kliens és a terapeuta felhatalmazást érezzen arra, hogy aktívan részt vegyen a problémák és a célok meghatározásában, miközben a pszichoterápián keresztül halad.