A jelenlét ajándéka: Mindfulness útmutató nőknek

Ahogy rohantam át a reptéren, hogy felszálljak egy járatra, egyik kezemben telefonnal, vállamon kézitáskával, és igyekeztem, hogy ne öntsem ki a kávémat, miközben a kora reggeli tömegben manővereztem, egy magazin címlapján egy elefánt látható, amint egy tornalabda megakadt a szememben. Csak a főcím első két szavát olvastam: „Felejtsd el az egyensúlyt…”, de csak ennyit kellett látnom. Megálltam megvenni a magazint. Kiderült, hogy aHarvard Business Review. Mi volt abban a két szóban – „felejtsd el az egyensúlyt” –, amitől nyugodtnak, békésnek és mély megkönnyebbülésnek éreztem magam? Néhány perc gondolkodás után rájöttem, hogy folyamatosan felfelé úszok, hogy valami varázslatos egyensúlyt érjek el az életemben, mind személyesen, mind szakmailag. A keresés feladásának lehetősége felszabadító volt. Végül is az egyensúly két dolog közötti egyensúlyi állapotot sugallja. De kinek van csak két dolga az életében?

Kíváncsi lettem arra, hogyan ápoljuk és alkalmazzuk a mindfulnesst a mindennapi életünkben, ezért több mint száz, változatos hátterű nővel készítettem interjút, hogy megpróbáljam megérteni ennek hatását életük során. Erőteljes történeteikből egy olyan minta rajzolódott ki, amelyben észrevettem, hogy a jelenlét kulcsszerepet játszik jólétükben, és életük három aspektusában nyilvánult meg: a cél, az elfordulás és az ütemezés. Azért jöttem, hogy ezeket „a 3 Ps-nek” nevezzem. A jelenlét adja a lényeges kiindulópontot, az alapot mind a 3 Psz-hez.

Az első P, a Cél, életünk célja, amely irányt ad és értelmet ad. Ez az, ami felkel minket az ágyból reggel. A jelenléthez hasonlóan a Purpose is ingyenes, és jótékony hatásai a jólétünkre olyan kiterjedtek, hogy ha gyógyszer lenne, csodaszernek neveznénk.

A második P, a Pivoting lehetőséget kínál arra, hogy szükség esetén – vagy még a feltétlenül szükséges előtt – változtatásokat hajtsunk végre, és a kosárlabdához hasonlóan az egyik lábunkat a helyén tartsuk, miközben feltárjuk és meghatározzuk, mi lehetséges. A döntéshozatal ijesztő és nyugtalanító lehet, mivel gyakran félünk a kudarctól, és ellenállunk a változásnak. A Pivoting segítségével azonban emlékeztetünk arra, hogy kapcsolataink, tapasztalataink és erőforrásaink támogatást kapunk a változtatások előtt, közben és után.

A harmadik P, a Pacing, nem csak az életünk sebességére vonatkozik, hanem a sok maraton és sprint általános pályájára is, amelyeket egymás mellett futunk. Korunktól és életkorunktól függetlenül néha úgy érezzük, hogy mindent egyszerre kell kitalálnunk. A Pacing tágabb, árnyaltabb lencséjén keresztül rájöhetünk, hogy nem kell mindent egyszerre megtennünk.

Nekünk, akik hosszú órákat dolgoznak otthon vagy a munkahelyen, akik egyenlőtlen fizetést kapnak, tárgyilagosak vagyunk, megbízhatatlan gyermekfelügyeletet kapunk, beütjük az üvegplafont, vagy dühösnek érezzük magunkat egy hosszú nap végén egy felvilágosulatlan munkakörnyezetben. nem mondom, csak légy jelen, és minden rendben lesz. A jelenlét nem csodaszer, nem gyógyír arra a sok kihívásra, amellyel szembesülünk. Bárcsak felajánlhatnám neked Panakeia, az egyetemes gyógyítás görög istennője erejét, de nem tehetem. Azt akarom mondani, hogy bár nem tudunk irányítani másokat vagy a világ eseményeit, szabályozhatjuk, hogyan reagálunk a körülöttünk – sőt bennünk – zajló eseményekre. És ez lehetővé teszi számunkra, hogy jobban érezzük magunkat, és jobban irányítjuk életünket.

Ezt az éberségi útmutatót nőknek írtam, de természetesen bárki számára hasznos lehet, ha elolvassa. Valójában annak ellenére, hogy a műhelyeimet és előadásaim általában nőknek szólnak, mindig van néhány férfi a teremben. Amikor megkérdeztem a férfiakat, hogy miért döntöttek úgy, hogy részt vesznek, a következőképpen válaszolnak: „A lehető legjobb nagybácsi akarok lenni, ha mindent megteszek, hogy megismerjem két unokahúgom életét, akik most kezdik. karrierjüket”, „Tanár vagyok, és szeretném jobban megérteni, mi történik a diákjaimmal” vagy „Csak többet szeretnék megtudni a páromról”.

Ebben a könyvben mindvégig észre fogod venni (remélem) egy vízcsepp ábrázolását. Az ábrán a függőleges, tükrözött vonás a múltat ​​és a jövőt, a vízszintes pedig a jelent vagy a tágasságot jelképezi. A jelenlét állapotát gyakran úgy írják le, mint a tágasság és a kiegyensúlyozottság megtapasztalását. Valahányszor meglátod a vízcseppet, arra kérlek, hogy nézz be magadba, és nézd meg, jelen vagy-e.

Ne ijedjen meg, ha észreveszi a vízcseppet, és rájön, hogy a múlton töprengett, vagy a jövő miatt aggódik. Talán aggódik egy nemrég küldött e-mail miatt, vagy egy közelgő határidő miatt. Ez a fajta elkalandozás természetes, sőt, ez várható is. Valójában ébrenlétünk körülbelül felét állandó gondolati körökben töltjük, amelyek többsége ismétlődés. Amikor rájössz, hogy figyelmed elkalandozott, csak óvatosan, kedvesen vidd vissza a könyvbe – anélkül, hogy szidnád magad, kérlek! Tekintsük a vízcseppet szelíd jelzésnek, amellyel megállhatunk és jelenlétünkben lehetünk – ez egy gyors példa az informális, rögtönzött éber figyelem gyakorlatára. A jelenlét olyan készség, amelyet fejleszthetünk; csakúgy, mint bármely más készség fejlesztése, ez is gyakorlást igényel, és ezért formális és informális gyakorlatokon keresztül ápoljuk a Jelenlétet, az éberséget vagy az éber tudatosságot.

Az ötlet az, hogy észrevegyük, tudatosítsuk magunkat, figyeljünk, elménket és testünket egyszerre helyezzük egy helyre. A vízcsepp arra emlékeztet bennünket, hogy éljük meg az egyetlen pillanatot, amink van, ebben az egyetlen megismételhetetlen, jelen pillanatban. A kutatások megerősítik, hogy a jelenlét, mint amikor az elménket arra összpontosítjuk, amit éppen csinálunk, nagyobb jólétet teremt.

Mindannyian együtt járunk ezen az úton, hogy kifejlesszük azt az önbizalmat, hogy a legrugalmasabb, legrugalmasabb énünkhöz férve meg tudjuk kezelni bármit, ami az utunkba kerül. Kezdjük most.